Bár sokan sokat adnának egy ilyen különleges kávéért, a mi bakancslistánkon nem szerepelt ez a tétel. Nem vágytunk rá, hogy az indonéziai cibetmacska emésztőrendszerében fermentálódott zöldkávéból pörkölt szemek képezzék reggeli fekete italunk alapját. Nem terveztük, hogy ezért több ezer kilométert utazunk. Nem vágytunk rá, ennek ellenére megérkezett...

 

Egész pontosan az történt, hogy Csilla barátnőm egyik délután meglátogatott bennünket, és már a bejelentkezéskor telefonon jelezte, hogy meglepetése van számunkra.

 Sejtettük, hogy valami különleges dologról van szó, de az álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy egy kis zacskó Kopi Luwak kávéval érkezik.

Aztán persze " leesett a tantusz". Csilla lánya Viki a közelmúltban baráti társasággal pár hetet Balin töltött és mivel ő is nagy kávés, ezért egyértelmű volt, hogy civet macska kávét mindenképpen kell hozni ajándékba.

 Így nem kerülhettük el az élményt, ami tényleg ÉLMÉNY volt. Bár a közepesnél sötétebbre pörkölt kávé nem bab formában érkezett, hanem őrölve,vákumcsomagolva, azon belül is a török kávékra emlékeztető púder finomságú őrleménnyel kellett megbirkóznunk. A patinás helyi cég -1936-ban alakult - képviselője elkészítési tanácsként a forró vízzel történő felöntést javasolta. Csak így egyszerűen, semmi fakszni...


 Gyors és alapos átgondolás után már elő is került a V60, amiben első körben 10 gr őrlemény és 160 gr 92 fokos víz gondos elegyítése után elkészült a "nagy mű". Tükörfényes külső, tömény keserű csokis/karob (szentjánoskenyérfa termés) íz, egy kis konyakos lecsengéssel omlott szét a szánkban. Egy kicsit karcos volt, ezért úgy gondoltuk csökkentünk a vízhőfokon.

Második körben ugyanez az összetétel, csak alacsonyabb hőfokú (87 C°) vízzel készítettük. Lágyabb, selymesebb ízeket csalogattunk elő.

Ezen a délután lakásunkban megállt az idő és duplán történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen azon túl, hogy házhoz jött Jack Nicholson filmbeli bakancslistás kávéja, Csilla barátnőm, - aki soha nem iszik cukor nélkül kávét - ezúttal egy csészényit a maga természetes formájában, mindennemű édesítés nélkül fogyasztott el.