Május közepén a Nógrád megyei Legénden jártunk, ahol a Kispesti Waldorf Iskola 9. osztályos tanulói egy biofarmon töltötték 1 hetes kertészeti gyakorlatukat.

Mivel nem ismertük ezt a Budapesthez közeli, dimbes-dombos, akácerdőkkel tarkított vidéket, úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az alkalmat és mi szülők is eltöltünk itt pár napot.

Kiadó ház/apartman után kutakodva az interneten, belebotlottunk egy ún. holland üdülőfaluba a falu szélén egy több száz hektáros területen, ahol 20 gyönyörű 6 fős ház alkot egy utcát, amihez kinti medence, játszótér, frissen telepített gyümölcsfák, és egy kis étterem is tartozik.

Kis gondolkodás után abban maradtunk, hogy 2 főre megelégszünk egy kisebb kuckóval is, így további keresésbe fogtunk. Így találtunk rá az airbnb oldalán Geri felújított parasztházára, amit 1 hétre ki is béreltünk. A csodálatos kertben elhelyezkedő, minőségi anyagokkal és kiváló stílusérzékkel felújított sokéves parasztház lett erre a rövid időre az otthonunk. Igen! Olyan volt az a pár nap, mintha otthon lettünk volna. Sőt! 70 éves holland házigazdánkkal mintha ezer éve ismertük volna egymást. Tartalmas beszélgetéseket folytattunk a főzésről, egészséges életmódról, kertészkedésről, családról, autókról, filmekről és még sok-sok mindenről. Elmesélte, hogy az Amszterdam melletti Haarlem városrészben élt hosszú ideig, és ott találkozott 25 éve egy magyar emberrel, aki mesélt neki Legéndről. Így vásárolta meg az összedőlés határán lévő parasztházat, amelyet több évig újított fel, és amiből aztán ez a paradicsomi birtok végül kialakult.

Azt is elmesélte, hogy ő világéletében a hobbijából, a kerttervezésből/kivitelezésből élt, amit autodidakta módon, szenvedélyből tanult, és mivel ügyesen menedzselte magát, mindig annyi munkája volt, amennyit csak akart.

Miután megvette a legéndi házat,20 éven keresztül minden évben itt töltötte a nyarat, mígnem 6 évvel ezelőtt nyugdíjba ment és végleg ideköltözött. Elmondása szerint már nem is tudna visszamenni Hollandiába, hiszen úgy él itt, mint a paradicsomban. Nyáron a nap nagy részében kertészkedik, és főz, télen pedig nagyokat túrázik. Közös kedvencünk Olaszország, az olasz konyha. Így történt, hogy elutazásunk előtt Geri hatalmas konyhájában ünnepi – olasz – vacsorára voltunk hivatalosak, ahol az általam ritkán készített risotto került az asztalra. Ezt a csirkés verzióját Geri először kb. 40 éve ette egy észak-olasz tó partján eldugott kis faluban található mini családi étteremben, ahol a ma már világhírű sztárséf Giorgo Locatelli nagymamája állt a tűzhely mögött. Micsoda emlékek ennyi év távlatából!

És akkor az olasz életérzés után térjünk rá az elmaradhatatlan kávézásra is.

Geri hatalmas konyhájában nemcsak rengeteg serpenyő és 6 állásos gáztűzhely áll készenlétben, de mivel nagy kávérajongó, ezért beszerzett több, különféle kávékészítő eszközt is, melyekhez a kávé mind szemes, mind előre őrölt zacskós, sőt még podos formában is rendelkezésre állt. Szóval választék volt bőven, de sajnos inkább mennyiségi, mint minőségi jelenlétről beszélhettünk.

 Ebben a kávés környezetben került elő úti csomagunk, azaz a french press, a kézi őrlő, a mérleg, és egy isteni száraz etióp kávé, és ezekkel készítettük beszélgetéseink kísérő italait.

Geri hihetetlen nyitottsággal és érdeklődéssel kezelte ezt a témát is, de a végeredmény még őt is meglepte. Imádta a napi kávés szeánszainkat!

Mi pedig végtelen hálát éreztünk, hogy ezt a hetet egy ilyen gyönyörű, inspiráló közegben tölthettük, és az éppen virágba borult fehér és lila akác fák, ill. a bodza bokrok árnyékában szürcsölhettük kedvenc  italunkat újdonsült holland barátunkkal.

Hamarosan visszatérünk, hogy megcsodáljuk óriás rózsafáját, ami éppen most bontja/ontja szirmait és párját ritkítja talán egész Magyarországon…. és persze iszunk közben egy finom kávét is!