A hőmérő higanyszála 35 C körül jár, miközben a még viszonylag hűvös szobában nekifogok úti beszámolónknak. Körülöttem gasztronómiai magazin, úti könyvek, és térképek, melyek segítenek felidézni a közelmúltban tett szicíliai utunkat. (Olasz Kulinária a Vince kiadó gondozásában, „La ricette piu gustose della Sicilia mini szakácskönyv, Jamie magazin júniusi szám, Nagy olasz autópálya atlasz, Catania várostérkép) „Alapművek”, melyeket már rongyosra forgattunk.

Blog bejegyzéseinket olvasók tudhatják, hogy az olasz hon nekünk lételem, nem csak az eszpresszó kultúra apropóján, de a divat, a történelem az építészet, a zene mind-mind olyan kényeztetői érzékeinknek, amelyeknek ebben az országban tudunk a leginkább hódolni. Ez késztet bennünket újabb ás újabb látogatásra.

Mostani utunk apropóját a Jamie magazin júniusi száma adta, melyben Catania különleges vendéglátó helyeit vették sorba. Már kétszer jártunk a szigeten, de még sosem álltunk meg Cataniában. Visszagondolva talán azért, mert magunk sem voltunk igazán tisztában azzal, micsoda értékek rejtőznek itt. Korábbi látogatásaink mindig tavaszra estek, a citromszüret idejére, így laktunk már Fabrizionál a citromültetvény közepén, ill. Vincenzónál az Etna tövében, hogy a még havas, és mai napig is működő Etna csúcsát is bevehessük.

Készülvén az utazásra, szerettünk volna az elő-gasztronómia tájékozódáson túl praktikus, a szállásfoglalással, reptéri transzferrel, gyalogos közlekedéssel, látnivalókkal, közbiztonsággal kapcsolatban is olvasni pár aktuális információt, de csak 1-2, részleges tájékozódásra alkalmas írást találtunk. Ekkor döntöttük el, hogy ebben a bejegyzésben nem csak a kávéról szólunk.

Kezdjük rögtön a szállás kérdésével. A város fő – bevásárló – utcája a több km hosszú via Etnea, aminek legnépszerűbb szakasza a Piazza Duomo és a Bellini kert északi csücske (viale XX Settembre) közé eső kb. 1,5 km-es szakasz. Annak, aki gyalog szeretné felfedezni a várost, érdemes ezen útvonal mentén szállást foglalnia. Nekünk végül a csodálatos, egzotikus fákkal és növényekkel beültetett  Bellini kert szomszédságában sikerült Dario appartmanját lefoglalnunk, melynek teraszáról az Etnára nyílt kilátás. Akik reggelente futni is szoktak, hozzák magukkal a cipőt, mert a Bellini kert nem csak a kisgyermekes szülők, de a futók paradicsoma is. (Lehetne a görkorcsolyásoké is, annyira szuper sima az aszfalt….)

Pár utcával feljebb a via Etneán egy másik „természeti csoda” a botanikus kert (mely a cataniai egyetem földrajz/botanika szakos hallgatóinak „gyakorlati” oktató bázisa) várja a látogatóit. 5 napos tartózkodásunk alatt többször is meglátogattuk, és nem csak a közelség és az ingyenes belépés miatt. A hatalmas pálmafák, kaktuszok, fikusz és leanderfák igazi hűsítő élményt nyújtottak a melegben.

Hasonlóan hűsítő élményt nyújtott a cataniai tengerpart „város feletti” része, ahová gyalogosan, a Corso Italian (a nagy divatcégek utcája) végigsétálva jutottunk el. A Porto di San Giovanni Li Cuti pár házával, színes kis hajóival, és néhány éttermével igazi halászfalu benyomását kelti.

Folytassuk a reptéri  transzfer kérdésével. A reptérről a városba és vissza az ALIBUS járata hoz be 4,- EUR /fő/út áron. A járat felfogható akár egy városnéző buszként is, ami körbevisz a belvárosban és közben megáll 16-17 helyen.  Jegyet a buszon is lehet venni, de érdemes előre trafikban megvenni, mert a „mi buszunk” sofőrje pl. nem tudott a 20 eurból visszaadni egy francia párnak, akiknek végül mi segítettünk a pénzváltásban.

A városnézés másik verziója az itt is megtalálható elektromos kisvonat (5,- eur/fő). Érdemes igénybe venni, különösen a naplemente óráiban közlekedőt. Az épületek állapota elég vegyes, de többségében hűen tükrözik a (barokk) kort, amelyben megálmodták és megalkották őket.

Említésre érdemes a Bellini Operaház, az Ursino vár, és számtalan csodálatos barokk templom, melyekben nyár és hétvége lévén, szebbnél-szebb párok egybekelésének lehettünk tanúi. És bár nem Milánóban – a divat fővárosában voltunk – a hölgyek és az urak is az Olaszországban megszokott eleganciával jelentek meg az eseményen. (Az egyik párt szállító Ferrari szintén nem engedte elfelejteni, hogy hol járunk…)

És akkor nézzük, hogy mit tapasztaltunk a gasztronómia frontján, melybe természetesen beletartozik a kávékultúra is.

Kezdjük a nagy kedvencekkel, azaz a piacokkal! 2 nagy piacon is – szó szerint - ámulhattunk.

Az egyik az ún. zöldségpiac a Piazza C. Alberton, mely vasárnap kivételével minden nap elkápráztatja az arra járó helyieket és turistákat. Volt itt mindenféle gyümölcs, zöldség (füge, cukkini virág, sárga és görögdinnye, őszibarack, lila színű brokkoli, rengeteg féle paradicsom, zöld és fekete, ízesített és natúr olajbogyók), és számtalan féle-forma tengeri hal, rák, kagyló és csiga. Csak kapkodtuk a fejünket, főleg az őrületes hangzavar miatt, amit az extrém olasz „tájszólásban” beszélő árusok keltettek. A zöldség árak teljesen hasonlóak voltak az itthoniakhoz, nem volt okunk panaszra.

A másik piac az ikonikus cataniai halpiac, mely a Piazza Pardo-n található, és a tenger összes gyümölcsével találkozhatunk itt. Árultak seppiát (tintahalat), polpót (polipot), spadát (kardhalat), spatolát (abroncshalat, ami úgy nézett ki, mint egy ezüstmetál  gumiabroncs)

Jó tanács, hogy csak olyan cipőben menjünk, ami bírja a vizet, mert higiéniai okokból a piacot folyamatosan locsolják.

És végül néhány mondat a törzshelyünkről.

 Ez pedig nem volt más, mint a Jamie magazinban is megemlített, a via Etneán, a szállásunkhoz közel eső tradicionális hely, a Bar Pasticceria Spinella. Ide szinte minden nap betértünk (volt, hogy többször is) és a pultnál állva elfogyasztottuk a sziget ikonikus pörkölője, a MOAK +kávéjából készült eszpresszónkat, a sziget „nemzeti reggelijét” a brióst és a granitát, ill. az ebédre/vacsorára kínált, spenóttal, padlizsánnal, raguval, sonkával stb töltött Arancinit, azaz panírozott, sült, körte nagyságú és formájú„rizsgolyót.” (Ami Palermóban tényleg golyó…) Amikor pedig igazi édességre vágytunk, akkor nagy kedvencünk a Cannoli sem maradhatott el. (Henger alakú sült tésztába enyhén édes ricotta krémet töltenek, amit meghintenek pisztáciával. Mennyei!)

Kedvenc baristánk mindig előre köszönve, mosolyogva üdvözölt, és második alkalommal már kérdés nélkül készítette a szokásos italunkat (ami inkább ristretto volt, mint eszpresszó). Az ital mindig kellően testes és aromás volt, tetején koronaként ült a crema, ára pultnál fogyasztva 0,9 eur, míg asztalnál közel a duplája, viszont az élmény éppen „fordított” volt, hiszen a helyiek élete a pultnál zajlott. Rokonok, barátok, ismerősök jöttek-mentek, üdvözölték egymást, és a pult mögött állókat, ami által mi is kicsit részesei lehettünk a történéseknek.

És akkor zárjuk beszámolónkat néhány szívből jövő gondolattal…

„Szicília nélkül nem lehet igazi képünk Itáliáról. Itt van a kulcsa mindennek. El sem lehet mondani, mennyi szépség van itt…” írta 1787-ben Goethe Utazás Itáliában c. naplójában.

„Szicíliában a fák feje a tűzben, lába pedig a vízben.”- Ibn Zaffir arab költő gondolatai a 13. századból.

„Az Etna olyan, mintha édesanyánk lenne. Igaz, hogy néha mérges, de nagyon sokat ad nekünk” – fogalmaz nagyon találóan egy cataniai fiatal lány napjainkban.

Buon viaggio!,Buon appetito!