A 100 éves Nelli nénivel kávéztam
A nyár folyamán Pesthidegkúton jártam egy idősek otthonában, ahol a 100 éves Jánosi Andrásné, Nelli néni társaságát élvezhettem, és a nagy melegben együtt kortyolhattuk a saját készítésű kellemesen hűvös etióp filter kávét.
Nelli nénivel való megismerkedésem története – ahogyan az elfogyasztott kávé is – különleges.
Bizonyára sok olvasónk értesült már róla, hogy a 2015/16-os tanév folyamán régi vágyunk teljesült. Családtagként 10 hónapot töltött nálunk a 18 éves svájci hegedűművész Silvan Irniger, aki a YFU cserediák szervezet által került hozzánk, és akit a tanév végén fogadott fiúnkként, Mátyás fiúnk „bátyjaként” engedtünk vissza szüleihez.
Silvanban egy fantasztikus embert, barátot ismertünk meg, aki azon túl, hogy vidám, érdeklődő természetével bearanyozta napjainkat, és elutazásakor már folyékonyan beszélt magyarul, az 5 év korkülönbség ellenére igazi zenei és intellektuális társa lett fiúnknak.
Sok szép közös program és élmény emlékeztet rá. Az egyik ilyen Silvan családjának budapesti látogatása volt, amikor hosszú hónapok után végre mi is személyesen találkozhattunk a szülőkkel és a testvérével. Finom vacsora mellett beszélgettünk, miközben Silvan édesanyja előhúzott a táskájából egy komolyzenei CD-t, melyet otthonról hozott. Lelkesen mutatta, hogy egy híres magyar népzenei együttes – a Jánosi együttes - felvételei találhatók a lemezen. Elmesélte, hogy az együttes vezetője Jánosi András, aki egyben a Zeneakadémia népi hegedű tanára is. András édesanyja pedig Nelli néni, aki kisgyermekkorát Svájcban töltötte, és még ebből az időszakból ered az a svájci kapcsolat, ami Silvan barátjának édesanyjához - Annamariehoz - fűzi.
Beszélgetésünk alatt nézegetve a lemezt vettem észre, hogy az együttes másik oszlopos tagja Túri András, aki pedig feleségével Ritával – aki egyébként kedves barátnőm általános iskolai osztálytársa volt - és zenésztársaival rendszeresen tart gyermek és felnőtt táncházat a 18.kerületben. És micsoda véletlen! Matyit is sűrűn vittük ezekre a foglalkozásokra óvódás korában.
Hihetetlen! Ennyi egybeesés, ilyen szintű kapcsolódási pontok egy „vadidegen” családdal!
Silvan édesanyja arról is beszámolt, hogy Annamarie rendszeresen látogatja Nelli nénit, aki teljes szellemi és testi frissességnek örvend. Már ekkor eldöntöttem, hogy mindenképpen meg kell ismerkednem Nelli nénivel, hiszen Ő – már csak a korára való tekintettel is - egy nem mindennapi ember. Kinyomoztam Nelli néni tartózkodási helyét és egy szép tavaszi napon meglátogattam, amit aztán júliusban egy újabb látogatás követett. Ez alkalommal – a kávé mellett - már Annamarie ajándék gyomorkeserűjét is vittem magammal, melyet a júniusi svájci látogatásunk alkalmával bízott rám.
Az aktív korában angol-német tanárként dolgozó idős hölgy – aki még most is karcsú és vidám -gyönyörű keresztszemes párnákat, könyvjelzőket készít (én is kaptam tőle egy páva mintásat), Arany és Petőfi verseket idéz, (de angolul és németül is hibátlanul szaval), csillogó szemmel osztja meg velem a svájci mézes receptjét (és persze egy kis kóstoló is van az asztalán) a 90 éves szomszédban lakó barátnőjével együtt olvassa a Bibliát, és még most is sokat énekel.
És ha teheti, iszik egy igazán finom kávét...
