Vasárnap reggel 7 óra. Kínlódva kelünk, bár már hasunkra süt a nap. Nem véletlen a korai kelés, hiszen a Tóti (Káptalantóti, ha valaki nem ismerné ezen a néven) piacra készülünk reggelizni. 8 órakor már minden tele autóval (szerencse, hogy motorunknak egy fél hely is elég).

Na mit is együnk reggelire? Nehéz a választás, hiszen finomabbnál-finomabb házi készítésű ínyencségek kínálják magukat. Egy gyors terepszemle után meghozzuk a döntést. A csapat férfi tagja az Istvándy szürkemarha pultból kér egy kis kolbászt és angolszalonnát. Hozzá frissen sült bagettet szerzünk be a középkorú külföldi pártól, akik zseniális pékárut és süteményt (oh, az a szilvás pite…)  készítenek minden vasárnap. A  Birkás bio mandulagazdaság-ban termett koktélparadicsom, és egy ifjú hölgytől vásárolt friss fűszeres és füstölt kecskesajt teszi az i-re a pontot.

A csapat női tagja szemfüles módon észreveszi, hogy az Istvándyak húspultjában paraszt hamburgert kínálnak. Na miből is? Hát persze, hogy a saját szürkemarhájukból készült húspogácsából mindenféle házi finomsággal.  És bár nagyon ritkán fogyaszt hamburgert, pláne nem reggelire, de erre az ajánlatra (950,- Ft) nem tud nemet mondani.

Gyorsan helyet keresünk az árnyas szőlőlugasban és kicsomagoljuk a kincseket. Előkerül a bicska, ami egy igazi férfiember fontos „kelléke” ősidők óta (nemcsak) a kolbász elfogyasztásához. (Nagyapám mindig bicskával falatozta a kolbász-kenyér kombót :))  

Hú, inni is kéne valamit, hisz már most 30 fok van! Körbenézünk, és egy elegáns standot pillantunk meg mellettünk, ahol sor áll. Kik ők, mit árulnak? Micsoda véletlen! A szombati napon Badacsonytördemicen meglátogatott SKIZO borászat települt ki, aki isteni bodzás rozészörpöt, fröccsöket szervírozott, mindezt JÉGGEL (ez külön logisztikát igényel egy ilyen kitelepülésnél) fagyasztott málna díszítéssel, a fröccsöt üveg boros pohárban. Le voltunk nyűgözve!

A reggeli után megkívántunk egy igazán jó kávét és több szempontot figyelembe véve arra szavaztunk, hogy ismét a Káli Kapocsban kávézunk. Előző nap megtudtuk, hogy nem csak Manetti kávéjuk van, hanem a budapesti József utcai pörkölőből (Műterem kávézó) származó világos pörkölésű kávé is, így most az következett. Bár még viszonylag korán volt, és a felszolgáló fiú még éppen ébredezett, ennek ellenére kimondottan finom eszpresszót és kapucsínót készített a nem éppen újhullámos barát, ámde szuperdizájnos FAEMA gépen. És az már csak hab a tortán, hogy a diófa alatt rajtunk kívül nem volt senki…  

És ha már itt jártunk, nem hagyhattuk ki a Balaton-felvidék legjobb fagyizóját, a KŐ fagyit.

kőfagyi

Feri és Kriszta régi ismerőseink. Mindketten reneszánsz emberek, nyitottak az új dolgokra, a folyamatos tanulásra, a kísérletezésre. Feri az informatika világából, Kriszta pedig a ruhatervezői asztal mellől állt fel, és döntött, hogy belevágnak egy teljesen újba. A gasztronómia mindig is közel állt szívükhöz, akárcsak az olasz kultúra, ahol az igazi fagyi receptjét fellelték. „Fagyimentoruk” egy  olasz gelato specialista volt, aki bevezette őket a jeges nyalóka világába. Fagyi költeményeik nagy gondossággal, igazi gyümölcsből, valódi minőségi alapanyagból készülnek sok-sok szeretettel.

Személyes kedvencünk a boros verzió volt. A ROZÉ SORBET szó szerint mindent vitt. Óriási dicséret a fagyi megálmodójának, és köszönjük ezt a különleges kreativitást.

És itt véget is ért kávés gasztro kalandunk! Fájó szívvel, de búcsút kell mondanunk e csodálatos tájnak. Motorra fel, és irány Budapest! Következő és egyben a végső állomásunk a KÁVÉSZALON!