Régóta terveztük, hogy egy röpke hétvégére kiszabadulunk Budapestről, és egy motoros gasztro túrát teszünk az északi parton.

Az augusztus 4-5-i hétvégén mind a programjaink, mind az időjárás arra bíztatott bennünket, hogy itt az alkalom, induljunk útnak.

Szombat hajnalban minimál csomagunkat bepakoltuk az F650 hátsó dobozába és miután megterveztük az „alternatív” útirányt – azaz nem az M7-en közlekedtünk – a csodás etyeki dombvidéken, majd a régi 71-es úton (Lepsényen áthaladva jót nevettünk Salamon Béla híres kabarétréfáján –„Lepsénynél még megvolt…”) egészen Balatonakarattya magas partig gurultunk.

 

Itt áll a „rozsdás konténer”, azaz a The Rusty Coffee Box, ahol aznap első kávéinkat elfogyasztottuk.

A helyszínen „meglepetés”várt ránk, mivel rég nem látott barátnőm – akivel kb. 1 éve próbálok időpontot egyeztetni egy budapesti „randira” – éppen akkor foglalt helyet a teraszon.

Óriási öröm, ezt megszervezni sem lehetett volna jobban! Luxus terasz, csodás panoráma, kávé, és barátok. 

A szokásos presszónk ez alkalommal El Salvadori kávéból készült. Bár a minőségi alapanyag -Racer Beans kávé - és a csúcstechnológiás géppark -San Remo kétkaros, fejhőmérős, multikazános gép- is rendelkezésre állt, véleményünk szerint a barista részéről több figyelmet igényelt volna a kávé beállítása. Sajnos a kávénk nem állt össze kerek, komplex itallá, a keserű ízek, és a savak túlságosan domináltak.

A hétvégi forgalomra tekintettel sokan szorgoskodtak a pultban. Mi kiemelnénk Dávidot, a mexikói fiút, aki kedves mosollyal és egy üveg friss vízzel lepett meg bennünket. Dávid pár éve cserediák volt Debrecenben, és annyira megszerette országunkat, hogy itt maradt.  Hálásak vagyunk, hogy megismerhettük! 

Gyorsan elrepült az idő, tovább kellett indulnunk. Az elválás nehéz volt, hiszen barátnőmmel annyi mindenről akartunk még beszélni. (Megállapodtunk, hogy következő héten Kávészalonunkban folytatjuk a félbehagyott történeteinket.)

 

Következő állomásunk Balatonfüred volt, ahol a part menti új részen – Aranyhíd utca - a Pazar Coffee Company tavaly nyílt kávézójának teraszán foglaltunk helyet. Mivel dél felé járt, a kávé mellé egy kis harapnivalót is szerettünk volna. Finomabbnál-finomabb süteményekből óriási választék volt, de a szendvicsek már szinte mind elfogytak…

Pazar

Ebben a kávézóban kétféle eszpresszót kóstoltunk. A Lucky Cap pörkölő Colombia és El Salvador kávébabjai voltak az őrlőben. Egymás mellé kértük a két eszpresszót, hogy konkrét összehasonlítást tudjunk végezni. Az El Salvador elsőre nem sikerült, de szinte szó nélkül készítettek másik italt. Igy a Colombiát kóstoltuk elsőként, ami kissé vékony, karakter mentesre sikerült. A kétkaros La Marzocco GS3 gépen időközben elkészült El Salvador pedig igazi "nőies", gyümölcsös, nyári ital lett, ami a déli hőségben kimondottan üdítő volt. 

Kiszolgálás kedves, design szuper, de üröm az örömben, hogy nem lehet bankkártyával fizetni. Szerencsére volt nálunk készpénz, megoldottuk a dolgot.

 

És akkor irány a Káli-medence! Egy jó levesre, főzelékre vágytunk konszolidált áron. Hová is menjünk? Hát persze, hogy a Káli-kapocsba Mindszentkállán!   És nem csalódtunk! Isteni főzelék, leves, túrógombóc. És persze a KÁVÉ.

faema e61

Egy csodás egykaros világító FAEMA E61-en készült a Manetti cég kávéja (Budapesten a 13.kerületi Madarász utcai Manetti kávézóban és a Wesselényi utcai Vinylwood  kávézóban kóstolhatjátok ezt a kávét) a 70-30-as blendből.  Igen, a kávégép és a kávébab harmonikus találkozója ez a hely! És egy tisztességesen elkészített presszó szinte baráti áron. Krémes és csokis!

Szumma szummárum, minden szempontból isteni ebédünk volt a diófa árnyékában!

 

Utolsó állomásunk Badacsony volt, ahol a szülői rezidencián az éjszakát töltöttük. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen addig még egy esti csobbanásra is sor került a 27 fokos vízben, aztán irány az éjszaka. Borozásra a tavaly felfedezett” Raklap” borozót választottuk, ahol a helyi szőlőfajtákból készült borok tisztán és szódával, na és isteni zsíros kenyérrel kóstolhatók rendkívül kedvező árakon. 

Szólnunk kell a zenei életről, mert annyira eklektikus volt. A strand melletti kis színpadon mulatós zenét énekelt egy úr, pár száz méterre a móló végén beindult a „Buli hajó”, ahol a 80-as évek nyári magyar és nemzetközi dalai szóltak, míg a Római útnál a Pláne borteraszon Müller Péter Sziámi szórakoztatta a közönséget. Szóval programból sem volt hiány. Éjfél körül nyugovóra tértünk, hiszen másnapra is voltak terveink.

folyt.köv.